"Gyökeresen megváltozott az egész életünk, időbeosztásunk, és az egész viszonyunk a dolgokhoz - a gyerekek lettek a legfontosabbak az életünkben. Felváltották az esti sokáig elmaradásokat az otthoni sütések, főzések, társasjátékozások. Most már a dolgokat mi úgy szervezzük, hogy minél több idő maradjon együtt, a családnak. Amikor otthon vagyunk, együtt vagyunk, akkor maximálisan rájuk koncentrálunk. " - folytatta válaszát.
Minden napra jutnak bőségesen örömpillanatok
"Hála Istennek a munkám megmaradt nekem is, Lillának is. Megpróbálunk nem rossz gondolatokat továbbvinni magunkban, hanem arra koncentrálunk, ami a dolgunk - azt tesszük, csináljuk, és abban megtaláljuk az örömünket, ami éppen aznapra jut. Azt hiszem, hogy minden napra jutnak bőségesen örömpillanatok, örömforrások, és egyszerűen nem szabad, hogy az ember ne vegye észre őket - nem szabad, hogy a rossz hangulata, rossz kedve, vagy a pesszimizmusa ezektől is megfossza.
Én azonnal azt gondolom, ha valamilyen rossz gondolat van, hogy mi az ami jó, és mi az ami ezt a rosszat jobbá tudja tenni. Nem minden rossz véletlenül jön, tehát inkább azt nézem, hogy ebből mi fakadhat, ami majd jó lesz. Én azt hiszem, hogy az ember alapvetően jóra van hangolva. A saját lelkét is ennek tükrében jóra kell hangolnia, és akkor valahogy ezek a jó dolgok tapadnak majd, vagy észreveszi, vagy kicsit be tudja vonzani – ez szerintem fontos, ez hozzáállás kérdése." - tette hozzá.
"Nálam a könny akkor jelenik meg, ha valami rosszul sikerül. Ha valamin meghatódom, vagy valami megbánt, vagy valami nem úgy sikerül, akkor inkább megjelenik a könny... Nálunk az öröm, az inkább egy eufórikus jókedvbe, már majdnem egy mámoros tombolásba tud csúcsosodni – legyen az foci, korcsolyázás, lovaglás, bármi. Szoktunk lovagolni a budai hegyekben, és amikor szétnézek: Micsoda gyönyörű vidék, komolyan mondom, ha nem itt laknék, ide kellene költözni."
Lájk, ha bejött a hír!
KLIKK!