— A Gipsylanddel és Peller Annával közös Forró vér műsorban főleg operettek csendülnek fel. A cél, hogy vidéken is ismerősek legyenek a Budapesti Operettszínházban futó darabok?
— Nyilván van benne egy ilyen elhivatottság, küldetés is, illetve, hogy az ősszel bemutatott Cigányszerelem nagyobb visszhangot kaphasson. Úgy gondoltuk, hogy készítünk egy feldolgozást, a koncert nagy része dzsesszes, folklóros világot idéz, rengeteg más operettes dal is felcsendül benne. A műsor végén egy nótacsokor is van, amit Peller Annával közösen adunk elő. Az előadásmódban idomulnom kell, hisz’ egyik pillanatban még egy dzsesszes dalt éneklek, a következőben pedig egy ismert oprettet, szvinges vagy folklóros átültetésben, nagy kihívás volt ez számomra.
— Ahogy gondolom az is, mikor az Operettszínházban a musicalek után operetteket kezdett énekelni.
— Abszolút. Életem egyik nagy állomása. A musicalben vagyok otthon, a Rómeó és Júlia egy útnak egy része volt. Azonban egy fiatalos műfajról van szó, elég vicces lenne, ha negyvenévesen még mindig Rómeóként kapnék szerepet. Hiteltelenné válik, még akkor is, ha mindent beleadok és megpróbálok fiatalos maradni. Említették, hogy válthatnék szerepkört és stílust is. Így került a képbe az operett. Egyre nagyobb térben és mikroport nélkül. Más műfaj már ez, más énektechnikát is követel. Ott tartok most, hogy bátran ki merek állni a nagyszínpadon is, mikroport nélkül. Megszerettem a műfajt.
Új műfajban is kipróbálja magát
— Még a színművészetin ismertem meg az énektanáromat, Bagó Gizellát, aki idestova tíz éve foglalkozik velem — mondta Dolhati Attila. — Neki, illetve Kerényi Miklós Gábor igazgatónak köszönhetem, hogy operettet játszhatok. A nyáron egy új műfajba is belekóstolok, az operába, a szegedi Dóm téren a Parasztbecsület férfi főszerepét játszhatom el. Gyönyörű mű, iszonyatos élvezet énekelni. A tanulási szakasz hatvan százalékánál tartok, nagyon nagy feladat, olyan, mint az első operett, amit mikroport nélkül énekeltem. A hangszálak lényegében izmok, mint a sportban, ezeket is rendbe kell tenni időszakonként, szól az énektanár, ha valamit nem jól csinálok. Mindig van feladat szerencsére, de ha nem lenne, akkor is kellene egy állandó tréner.
— Maradt azonban még a musical szerep is bőven. A Rómeó és Júlia már több éve porondon vagy az Operettszínházban. Hogyan lehet mindig felpörögni egy-egy előadásra, hogy ne legyen unalmas?
— Idén szeptemberben várható az ötszázadik előadás a Rómeó és Júliából. Cserélődnek a szereplők, érkeznek a fiatalok, nekem is nagy kihívás, miként tudok fiatalos maradni. De inkább feladat, hogy a napi rutint miként lehetne mellőzni, mindig ismét és ismét meg kell szülni egy pillanatot. A rutin barát, kihúz a csávából, ha gond van. De nagy ellenség is, mert elszürkülhet az előadás, megszűnhet a pillanat művészete, ami viszont a színház lényege. A szándéknak meg kell maradnia, így tudok én is friss és naprakész maradni.
— Mennyire fontos a szólókarrier?
— A szakmával együtt jár. Fontos is, hogy az Operettszínházzal együtt a két dolog erősítse egymást. Olyan fellépéseket vállalok, olyan produkciókat próbálok létrehozni — mind lemez, mind zenekari szinten —, ami segítheti a művészi pályámat, így vagy úgy. De nem építem a karrierem olyan nagyon, csak próbálok nyitott szemmel menni és a lehetőségeket felfedezni. Mit érdemes csinálni? Az élet hozza a lehetőséget, vagy csak én belelátom azt, de ez már egy másik kérdés. A karrierépítésnek nem vagyok a híve, csak a művészetnek, szeretek létrehozni dolgokat, szeretek részt venni abban, mikor megszületik valami. Megesik, hogy beleszerelmesedek egy-egy ötletbe.
— A család mit szól a sok elfoglaltsághoz?
— Érzékeny kérdés. Tiszteletben kell tartani a családot is. Ez egy örök egyensúly és egy örök egyensúlyvesztés. Előfordul, hogy elvesztem az arányérzékemet, bevállalok több mindent, hogy milyen remek lenne ezt és ezt csinálni. Utána befékezek, aminek a család örül, de aztán már a szakma kopogtat, hogy nem lustulhatok el, menni kell tovább. Örök mérlegjáték. Mindenképpen működnie kell azonban az egésznek.
A feleségemet meg szoktam kérdezni. Ő azonban rám hagyja a dolgot, azt mondja: „Úgy csinálod, ahogy akarod, mert ha nem, akkor itt fogsz nekem nyavalyogni.” Kiváló partnerként áll mellettem. Besűrűsödött az utóbbi időszak, a gyerekek is már szóltak, hogy: „Apa, apa, ma is elmész dolgozni?” Ilyenkor összefacsarodik a szívem, hogy túlvállaltam magam. Próbálok a családra is elég időt szakítani. A feleségem lát civilként és emberként, szokott is kritizálni, de csak akkor, ha megkérdezem. Ki kell provokálnom néha. De már egy fél mondatból, nézésből is tudom, hogy mit gondol.
Forrás: Beol.hu
Lájk, ha bejött a hír! KLIKK!