Kecskeméttől megkaptad a Város Kedvence kitüntetés is.
Hihetetlenül nagy érzés, hogy abban az évben a közönség éppen engem szavazott meg a város kedvencének. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt egyetlen szereppel sikerült elérni. Jó érzés látni, hogy a közönség mennyire értő, mennyire díjazza azt, ha valami tetszik neki. Ez a közönségtől egy nagy visszaigazolás volt, mert lássuk be, hogy ezt az egészet nekik csináljuk.
Vidéki vagy fővárosi színházban játszol szívesebben?
Teljesen más dolog vidéki színházban dolgozni, mint Pesten. Pesten mindenki rohan a saját élete után, nem annyira jellemző a társulati élet. Én például messze lakom a várostól, tehát nem tudok bennmaradni a városban előadás után. Vidékre általában leköltözik az ember, ott egészen máshogyan működik a dolog. Vidéken sokkal emberibb az egész, van egy varázsa.
Már a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy ezen a pályán akarsz mozogni?
Most mivel a szülinapomon készítjük az interjút, nyilván nosztalgiázni fogok egy kicsit. Én nem az a típusú ember vagyok, aki bele akar ebbe dögleni, de nem is voltam soha ilyen. Én nagyon szeretem a szakmámat és teljes hittel ezt csinálom, de nem gondolom, hogy mindig ezt fogom csinálni. Addig szeretném ezt csinálni, ameddig azt a minőséget tudom hozni, amit magamtól elvárok. De az embernek folyamatosan megy a fantáziája, most például el kezdtem foglalkozni a borászattal, amiben megtaláltam magamat. Ott például el tudom képzelni az életemet.
Ha jól tudom, egri területen borászkodsz.
Igen. Most úgy tűnik, hogy novemberben egy saját borral törünk be a piacra. Nagyon benne vagyok a dologban, kíváncsi vagyok, hogyan sül el.
Feke Pál szerint milyen a jó bor?
Én nem vagyok az a borkedvelő ember, aki a nagyon száraz, nagyon testes, idős borokat kedveli. A vörös, száraz borokat szeretem. Egy könnyebb, illatosabb, beszélgetős bort képzelek el. Egyébként ilyen lesz a saját is. Valószínűleg azok is kedvelni fogják, akik egyébként nem szeretik a száraz borokat.
A teljes interjú ITT érhető el.
Lájk, ha bejött a hír! KLIKK!