Dolhai Attilának a törökországi volt az első ilyen jellegű vendégszereplése külföldön.
„Természetesen volt bennem egy kis izgalom, hiszen egészen másfajta igénybevételt jelent, amikor az embernek egy hosszabb út után kell helytállni ilyen nagyszabású gálán. Egyébként is izgulós típus vagyok, a fellépések előtt van bennem egy kis drukk, hogy biztosan azt nyújtsam a közönségnek, amit magamtól elvárok. Itt be kellett illeszkednem egy komplett, felépített műsorstruktúrába is, úgy hogy a lehető legtöbbet kapja tőlem a közönség abban a néhány dalban, amit én adok elő a színpadon” – vallotta be Dolhai Attila, akire a többi kollégájához hasonlóan nagy hatással volt a fellépés helyszíne.
„Amellett, hogy nagyon szép környezetbe kerültünk, az aspendosi amfiteátrumban gyönyörűen szóltak a dalok – hatalmas sikert arattunk és ez újabb reménnyel töltött el, hogy jó úton járok” – mondta az Operettszínház színésze, aki szerint egy ilyen nagyszabású gálán, ha nem is mondják ki, de a kollégák versengenek egymással. „Inkább úgy fogalmaznék, hogy inspiráljuk, ambicionáljuk egymást a produkcióinkkal: amikor látod, hallod, hogy a többiek mennyire jók voltak, majd kiállsz a színpadra, azt érzed, hogy te is akarsz ebből a fantasztikus estéből egy szeletet, és még jobban odateszed magad. Nagyon felemelő és egyben doppingoló érzés.”
A nézők reakciója Aspendosban szintén egyfajta doppingként hatott a művészekre, amit Szendy Szilvihezhasonlóan Dolhai Attila is kiemelt. „A közönség minden egyes produkcióra reagált, az egész előadást nyitott füllel és szemmel követték, és nagyon pontos visszajelzéseket adtak nem csak a finálét követően, hanem az egész előadás alatt. Az Aspendosi estén mámorító érzés volt közvetlen közelről érzékelni több ezer ember érzelmi reakcióját, szeretetét előadás közben – folyamatos bravozás és ováció kísérte a különböző produkciókat.”
Dolhai Attila úgy véli, a helyszín is sokat hozzátett a produkcióhoz és a művészek hangulatához is.
„Nem vagyok egy nagy utazó, most kóstolgatom ezt a műfajt, így még azt sem tapasztalhattam meg, milyen egy amfiteátrum atmoszférája. Az ember ilyenkor belegondol, abba vajon mióta áll itt ez az építmény, vajon hány évezredre „tervezték”, kik építették, kik jártak benne, mi mindent látott és élt át az épület. A hely akusztikája is rengeteg meglepetést tartogatott számunkra: bármely pontján tökéletes volt a hangzás, a legfinomabb hangokat is tisztán lehetett hallani – mindezt hangosítás nélkül. Megvolt a sajátos hangulata annak, hogy egy ilyen gyönyörű térben akusztikusan szólat meg az ötven tagú zenekar és a szólisták, felemelő érzés volt mindezt hallani” – foglalta össze a törökországi fellépés élményeit Dolhai Attila.
Forrás: szinhaz.hu - klikk a teljes cikkért.
Musical kiadványok, cd-k itt