A Luxemburg grófja lesz a Szolnoki Szigligeti Színház következő premierje, március 13-án. Lehár Ferenc gyönyörű operettjét Radó Denise állítja színpadra. A főszerepekben Balázs Péter mellett Geszthy Veronikát, Bot Gábort, Lugosi Claudiát, Kertész Marcellát láthatja a közönség. A bemutatóhoz közeledve ezúttal a Renét alakító Bot Gábort kérdeztük a próbák szünetében:
Milyen lesz a szolnoki Luxemburg grófja? Kinek ajánlja a darabot?
Maga a történet igazi operett-mese, szerelmesekkel, bohémokkal, és a műfaj szokásos, szeretett fordulataival. A Luxemburg grófja persze kiemelkedik a „mezőnyből” zenei minőségével. Aki szeret nevetni, kikapcsolódni, elvarázsolódni, annak jó szívvel ajánlom a darabot!
Az idei szerepeit alapul véve – Zalaegerszegen a Csókos asszony, a Madáchban az Operaház fantomja – volt már egy operett, egy musical. Melyik műfaj áll közelebb önhöz?
Szerencsére olyan helyzetben voltam, vagyok, hogy mindkettőt egyszerre csináltam mindig. Soha nem kellett választanom operett és musical között. Emlékszem, amikor Szolnokon a Jézus Krisztus Szupersztárban játszottam, Zalaegerszegen ezzel párhuzamosan a Mágnás Miskában léptem fel. Ide-oda rohangáltam a két város, a két színház között. Általában így van ez a két műfajjal a pályám során, nem tudom, és nem is akarom szétválasztani az operettet és a musicalt, mindkettőt nagyon szeretem, de alapvetően mindkettő másféle feladat, másféle kihívás.
Melyik eddigi szolnoki fellépésére emlékszik vissza legszívesebben?
A Jézus Krisztus Szupersztár mindig a legnagyobb kedvencem marad, azt hiszem. Még Miskolcon ez volt az első komolyabb nagyszínpadi szerepem. Amikor Szolnokon is elékelhettem Jézus szerepét, az óriási élmény volt, de persze A vörös Pimpernelhez is nagyon kellemes élményeim fűződnek. Nem csak azért, mert zeneileg igényes mű, hanem mert komoly színészi lehetőséget is biztosított számomra.
Számos énekes, zenekar számára ír dalokat – ezt talán sokan nem is tudják önről. Nem merült még fel önben, hogy nagyobb lélegzetű zenés mű írásába kezdjen?
Vonzó lehetőség volna valóban, de az ilyen kihívás teljes embert kívánna. Az én életem azonban ezt nem teszi lehetővé. Most is Szolnok és Zalaegerszeg között ingázok, előfordul, hogy naponta hétszáz kilométert autózok, nyolc órán át. Egyszerűen ilyen életmód mellett nem lenne mód ilyen jellegű, nagyszabású alkotómunkára. Másrészt én egyértelműen az előadó-művészet mellett tettem le a garast. Igaz, van otthon saját kis stúdióm, kisebb lélegzetű anyagokat magam is fel tudok venni, de egy nagyszabású zeneműbe most biztosan nem vágnám a fejszémet.
Klikk a teljes interjúért