Vasárnap este 19.30-kor a sorozat legújabb helyszínén rendeltetésszerűen megcsörrent a kaputelefon, hogy aztán a rendező a kissé működésképtelen nyitógombnak köszönhetően lefáradhasson Polyák Lilla művésznő elé. A stáb addigra már homár állagúra aszalódott a helyiség cirka ötven fokos légterében, ám az operatőrök szinte piócaként tapadtak a kamerára. Hiába, szép szakma a filmezés, csak néha kicsit mazochista ... :-)
Minden a terv szerint haladt, egészen addig, amíg újra megcsörrent a telefon, és megérkezettMarosi Tamás, azaz Miller Zoltán. A szóban forgó fiatalemberről tudni kell, hogy tekintetével nevetésre késztet bárkit, akivel egy légtérben tartózkodik, s az este folyamán ezt ismételten nem tudta kihagyni. Viszonylag elég könnyen lehet Zolival együtt dolgozni, ha az ember hátat fordít Neki, ám mivel még nem találták fel ezt a kameratípust, a stábnak saját kreativitására támaszkodva kellett áthidalnia a problémát. Természetesen mivel is kezdhettünk volna, mint egy drámai pillanattal Dr. Fehér Villő és Marosi Tamás életéből, mely a kamera beindítása után 3 másodperccel máris hatalmas nevetésbe csapott át. Megvolt az első filmszakadás .. :-) Tudtuk jól, lesz ez még így se!
A következő schnittben Zoli sikeresen ajtón kívülre került, megnyugodhattunk, leforgott a jelenet, ám a "Villő, engedj be!" című kedves morajlás, melyet tompa ökölpuffanások is kísértek, ismét pár perces nevetőrohamra ítélte a stáb összes tagját, s az ádáz támadás alól még Polyák Lilla művésznő sem tudta kivonni magát. Amikor "Frédi", akarom mondani Zoliújra biztos talajt érzett a lába alatt, kezdetét vette az újabb támadás. Miközben a jelenet átállt, a sportra terelődött a téma, hiszen a férfiemberek népes hada lelkesedéssel igyekszik követni a Labdarúgó EB minden egyes pillanatát. Spanyolok, olaszok, németek, na és az elmaradhatatlan franciák. Zoli szeme felcsillant, tudtuk jól, ebből nem sok jó fog kisülni. Művészünk kedves mosollyal arcán fordult filmbeli partnernője felé, aki mit sem sejtve folytatta a megkezdett kommunikációt, s a következő jelenet mondatainak összemondását, egészen addig, míg a "Szeretlek, Villő" kezdetű sorozatbeli megnyilvánulás helyett a "Szeretlek, Villeneuve!" mondat hagyta el Miller Zoltán száját. Ismét kirobbant a nevetés, mialatt Zolibocsánatkérően fordult Lilla felé, aki szintén nem tudta megállni, hogy el ne nevesse magát. Ez a "fiú" mindenből viccet csinál. :-)
Elérkezett a sajtófotózás ideje is, ahol folytatódott tovább a "cukkolás". Egyszer csak abbahagyják. Oh, örök naivitás ... :-) Természetesen a beszélgetés ezalatt sem szakadt meg, sőt, művészeink már a filmbeli duett kapcsán is elkezdtek eszmecserét folytatni, s néhány perc múlva azon kaptuk magunkat, hogy megcéloztuk a népi rigmusok irányvonalát. Előre szólunk, nem vállalunk érte felelősséget. :-)
Úgy tűnik, hogy 22 óra környékén Zoli már kezdhetett elfáradni, ugyanis eltévesztette melyik filmben is van. Hangos gépfegyverrpogást szimulálva robbant be Dr. Fehér Villő ajtaján, s hogy a kedves gesztusokat se mellőzze az éppen hősszerelmes lovag, az alábbi szavak hagyták el a száját: "Villő, engedj be, mert agyba-főbe verlek!" Lehet erre nemet mondani?! :-) Polyák Lilla művésznő a nevetőgörcstől beszélni sem tudott, de azért beengedte filmbeli Rómeóját. Mikor óráinkra pillantottunk, szomorúan kellett megállapítanunk, hogy eljött a búcsú pillanata, mivel egy másik külső helyszínen már vártak ránk. Lilla és Zoli sem erőltették volna a búcsúzást, de hát ilyen a színészek élete, menni kell tovább. Kivonuló zeneként még bekapcsolták a népi rigmusokra ösztönző duett kísérleti motívumát, majd kimasíroztak teljes menetfelszerelésben az ajtón. Így ért véget a magyar "Háború és béke" első felvonása, de nemsokára jön a folytatás ... :-) - írta a sorozat rendezője.
Forrás és info a sorozatról: http://p13.hu
Lájk, ha bejött a hír! KLIKK!