Modern Csokonai. Színes helyzetek. Közös alkotás. Karnyóné, musicalben. Interjú: ifj. Vidnyánszky Attilával, a színművészeti egyetem végzősével, a Karnyóné című musical rendezőjével.„Nincs olyan, hogy a jövő színháza.” Ezt mondja. És ezt is: „amit mi képviselünk, az a figyelem és a lendület. Ez lehet a jövő. (…) Az egyetemi hangulatból azt kellene megtartanunk, hogy tisztességesen álljunk ki, és magunkról beszéljünk a színpadon.” Végzős színművészetisként előadást készített egy végzős zeneakadémista, Kovács Adrián Karnyóné című musicaljéből. Ifj. Vidnyánszky Attilával beszélgetett a boon.hu munkatársa.
- Mi tette annyira fontossá az ön számára a Karnyónét, hogy előadást készített belőle?
ifj. Vidnyánszky Attila: Édesapám rendezte ezt a darabot Beregszászban, én abban beugró voltam, Samuka szerepében. Többször láttam is az előadást, de a miénk teljesen más, mint az volt. Csokonai Vitéz Mihály szövege közel áll hozzám. Nem is tudom van-e még magyar költő, aki ennyire modern, ilyen színes. Lenyűgöző, ahogyan ezekről a helyzetekről ír. Érdemes Csokonaival foglalkozni.
- Az előadást a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős színészosztályával, saját osztálytársaival készítették. Ön ezt rendezőként jegyzi – ez egy új szerep?
ifj. Vidnyánszky Attila: Nem új a helyzet. Mindig is együtt dolgoztunk. Az egyetemi jeleneteink is közös munka eredményei. Amikor a Karnyóné című előadást készítettük, teljes értékűen mindössze négy napunk volt a próbákra. Nem maradt időnk rá, hogy azon filozofáljunk: miként viszonyulunk most ehhez a helyzethez, hogy én Márton László tanár úr engedélyével rendezhetek. Nem is fontos az ilyesmivel foglalkozni.
- Előre tudta, milyennek szeretné megmutatni Kovács Adrián Karnyónéját, vagy rendezés közben a partitúra vezette?
ifj. Vidnyánszky Attila: A zene vezetett minket. Mindig elmondom: ez Kovács Adrián diplomamunkája, amelynek az alapanyaga a Karnyóné. Mi egy koncertet csináltunk. A munkánkat teljesen meghatározta az adott helyzet: nem volt rá pénz, idő, és nem is vagyunk zenés osztály. Tehát tudtuk: valamilyen „szegényes” formát találunk ki együtt. Ehhez jöttek a zenészek, ehhez jött a kórus. És ez által született meg valami egészen különleges, amit nem is kellett kitalálni. Így adta magát a helyzet.
- Az előadásuk sikeres, a kritika szeretné, ha sokak színházi élménye lehetne. De önök mindjárt diplomáznak – ez befolyásolja az előadásuk sorsát?
ifj. Vidnyánszky Attila: Ez a mi Karnyónénk. Csak abban a formában működik így, ha a mi osztályunk adja elő. Ahogyan diplomázunk, ez a produkció is eltűnik. De így szép: játszottuk néhányszor, ennyi van benne.
- Ez is a tanulás része – mit tanultak belőle?
ifj. Vidnyánszky Attila: A közös alkotás élményét eddig csak kisebb közösségben éltem át. Most itt van ez az ötven fiatal ember, ugyanabból a korosztályból, akik összefogtak. Ez nagy erőt adott! Emellett szinte lényegtelen is, hogy milyen maga az előadás. És fontosak persze a kapcsolatok is, hogy mi, színészek, zenészekkel dolgozhattunk együtt. Lehet, hogy harminc év múlva is együtt dolgozunk majd. Sokat számít, ha nem akkor találkozunk először.
Klikk a teljes interjúért.