Bereczki Zoli a Nők Lapjának adott interjút.
Jöjjön egy részlet a beszélgetésből.
– Másfél éve elváltatok Dórival. Túl vagy már rajta?
– Nem. Még túl közel van, de jó úton haladok. És mivel mi a munkánkban is összefonódtunk, kicsit lassabb és összetettebb ez a folyamat. Ezernyi szállal kötődünk egymáshoz. Mindenesetre, ahogy az elmúlt tizenhárom évben mindent, ezt is igyekszünk őszintén, a másik iránti szeretettel végigcsinálni. Tudjuk, miért haragudtunk a másikra, és tudjuk azt is, miért vagyunk hálásak. Nagyon mélyen nyilván vannak még ki nem mondott mondatok, de azt hiszem, „még vár a nagy beszélgetés, talán kiderül, mi volt a hiba minálunk…” – hogy a Találkozás egy régi szerelemmel című dalt idézzem.
– Tisztáztad magadban, hogy te miben hibáztál?
– Én másképp gondolkozom az életről... Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan történt. Hiszem ugyanis, hogy mindenkinek több élete van, és minden életünkben más és más a dolgunk. Nekem ebben az életemben erre a tanulási folyamatra volt szükségem, ezeket a tapasztalásokat kellett megélnem, hogy fejlődjek. Ha azt kérdezed, utólag másképp csinálnám-e, azt válaszolom: nem. A korcsolyázó is elesik néha a jégen, hogy a végén tökéletes legyen a kűr.
– Azért a hibákat érdemes megfogalmazni, különben legközelebb beleesel ugyanabba a gödörbe.
– Én hiszek az ösztöneimben. Ha legközelebb ahhoz a ponthoz érek, ahol egyszer már megbotlottam, biztosan felismerem, és ügyesebben fogom csinálni. Ebben jó vagyok.
Szereted Bereczki Zolit? Csatlakozz!
– Hogy fog telni a karácsonyod?
– Lesz benne munka és pihenés is, de nem szeretnék részletesen beszámolni erről. Dórival eddig úgyis túl sokat tártunk fel a sajtónak a magánéletünkről, szakítani szeretnék ezzel a hagyománnyal.
– És a szilveszter?
– Az éjfél az utóbbi években az autópályán ér, egyik fellépésről a másikra menet. Így lesz most is, és utána valószínűleg beesek az ágyba. Félreértés ne essék, a fellépéseken óriásit fogok bulizni, mert szenvedélyesen szeretem a munkámat! Annak örülök, ha színpadon lehetek.
– Arra célzol, hogy te az év háromszázhatvanöt napján bulizol, nekünk meg ez az egy marad?
– Körülbelül... Odanézz, sikerült nem leenni az ingemet!
Klikk a teljes interjúért.
Forrás: Nők Lapja